A székely rovásírás, Bevezető

Bevezető

A székely rovásírás (vagy székely írás) a magyarság régi írása, amelyet az ősvallás jelkészletéből a magyar nyelv rögzítésére fejlesztettek ki a kőkorban. Az írás a kőkor óta nem merült feledésbe, mindig voltak alkalmazói.

Az emlékek szerint használták a szkíták, a hunok és az avarok is. A szerves belső fejlődés bizonyítékaként az írásjeleknek közeli megfelelői vannak a népi (pl. a fazekasok által használt), valamint az uralmi és a vallásos jelkészletben (Szent Korona, jogar, koronázó palást, keresztény templomok jelei). A kőkori eredetet támasztják alá a távoli (kínai, csukcs, indián stb.) írásrendszerekben található, de – az elvégzett valószínűségszámítás szerint - véletlen egyezéssel nem magyarázható párhuzamok is. Az írás szó- szótagoló jellegű, amely a több hangot jelölő mondatjelei, szójelei, szótagjelei mellett rendelkezik egy fejlett ábécével is. Az írásirány az írástechnológiának és az ábrázolás igényeinek megfelelően változó (függőleges, jobbról balra, balról jobbra irányuló, körbe menő, vagy szimmetrikus).

Az írást az elmúlt évezredben a székelyek mentették meg a feledéstől. A székelyek a hunok (mai néven a magyarok) egyik csoportja. A székelyeknek az Attila halála és Árpád magyar népének honfoglalása között eltelt mintegy 500 év alatt független államuk és eltérő történetük volt Erdélyben. E függetlenség eredményezte a következő évezred székely kultúrájának sajátosságait, közöttük a hun írás megőrzését. Az egykori Magyar Királyság keleti felében (az első világháború óta Romániában) élnek. Hun származástudattal rendelkeznek (a magyar krónikák és más források szerint a magyarok többi csoportja is hun eredetű).

Az alább következő történeti leírás az 1991-ben alapított Írástörténeti Kutatóintézet kutatóinak (Simon Péternek, Szekeres Istvánnak, Varga Gézának és Varga Csabának) az álláspontját tükrözi. Ezek a szerzők a székely rovásírás kutatásában 1993-ban, s azt követően bekövetkezett fordulat legnagyobb hatású képviselői. A csoportra jellemző az elméleti-tudományos kérdések iránti fokozott érdeklődés és a tudományos igényű érvelésre való egyedülálló törekvés.

Simon Péter tanszékvezető egyetemi tanár az 1993-ban megjelent tanulmányában leszámolt az ótürk eredeztetés hipotézisével.

Szekeres István az ótürk és a kínai írásrendszerekben megtalálható párhuzamokat kutatja és írta le az 1993-ban megjelent tanulmányában és a megjelenés előtt álló új kötetében.

Varga Géza több kötet és többszáz cikk szerzője, az Írástörténeti Kutatóintézet alapítója, az íráselméleti és írástörténeti kérdések kutatója, több új rovásfelirat és megfejtés közzétevője.

Varga Csaba eredeti gondolkodású, nagy hatású kutató, több kitűnő könyv népszerű szerzője.

A javaslat egy 90 éve működő, többszáz tagot számláló székely egyesület felkérésére készült. A székely ősökkel is rendelkező szerző törekedett a székelység ismereteinek, tudományos álláspontjának és nemzeti akaratának kifejezésére.

A munka három internetes levelezőlista és tucatnyi fórum segítségével, a nyilvánosság által ellenőrzötten haladt előre. A javaslatról tájékoztatást kaptak a székely tudományos élet képviselői és magyar tudósok (Gazda József, Erdélyi István, Sándor Klára, Szász Tibor András, Czeglédy Katalin, Vásáry István, Szabó István Mihály és mások).